Animékről

Szeretek animéket nézni, és ezt szerintem soha nem fogom kinőni. Nem is kell, hiszen ezek nem mesék, és ugyan, a meséktől miért kéne búcsút venni a felnőttkor küszöbén? Ezeket a rajzfilmeket én sokszor művészi alkotásokként értelmezem - van, amelyikben sokkal több fantázia, és kreativitás van a mai média egyéb, híresebb termékeinél. Van, amelyik csak szórakoztat, és van, amelyik súlyos mondanivalót hordoz. Azt hiszem, hibát követnek el azok, akik úgy stigmatizálják, ítélik el ezt a műfajt, hogy még egy szériát sem néztek végig, és idegesítő, törtető szubkultúraként értelmezik növekvő népszerűsége miatt. A vicc éppen az, hogy sokkal színesebb a paletta az amerikai műsorokhoz képest. Garantálni tudom, hogy itt bárki megtalálhatja a szívéhez közelálló műfajt, és még azon belül is lehetnek nagy kedvencei. Érdekes, hogy olyan emberekkel különbözött a "kedvenclistánk", akikről azt hittem, hogy teljesen egyezik az ízlésünk. Ezek között a sorozatok között a variációk száma szinte végtelen! Kevés embernek lesznek azonosak a favoritjai, mert annyiféle közül lehet válogatni.

Eddigi bejegyzések:

Megjegyzések